A címből kiindulva azt hihetné az olvasó, hogy egy eddig kiadatlan E. S. Gardner krimi következik, de nem.
Ez a történek kicsi falunkban esett meg, és nem a jeles krimiíró mesélte el, hanem egy neve elhallgatását kérő, szavahihető ember.
A két hölgy közül az egyik idősgondozóként dolgozik a faluban, nap mint nap felkeresi a gondjaira bízott idős, beteg embereket, segíti mindennapjaikat. Ő "a mi autónkkal" járja a falut. A másik hölgy tanárnőként dolgozik egy fővárosi jó nevű gimnáziumban, nem tudja idős szüleit magukra hagyni, betegségük miatt, így a két hölgy útjai találkoztak.
Történetünk reggelén a gondozónő a tanárnő otthonába tartott, hogy az ápolási feladatakat elvégezze. A családi házhoz tartva, a szűk utcán szembe találkozott egy munkagéppel, ami aszfalt emulziót locsolt az útra.
A szembe jövő locsolós autó kormánya mögött ülő jóember, a nagyok sajátjának tartott flegma mozdulattal intett le a kis Suzuki-ra, miszerint: -Húzz innen a fracba! Nem látod, hogy dolgozok!? -legalábbís a nemzetközileg elfogadott kézjelzések szótárában ezt lehetne találni, a megfelelő císzó alatt.
A mi főszereplő hölgyünk viszont felpaprikázódva, a sokat próbált pilóták rutinjával megkerülte a problémát és a teherautót, megemlítve a sofőrnek, hogy ő bizony most itt el fog haladni, mert semmi nem jelezte neki az utca elején, hogy ezt átmenetileg, vagy véglegesen ne tehetné meg. Leparkolt a ház előtt, és megkezdte gondozási feladatait.
Emulziós autó balra el, közben a tanárnő, online tartott órát. Mind a tanóra, mind a gondozás javában folyt, mikor a ház előtt fékezett egy terepjáró, amivel két értelmiséginek nem tűnő fazon érkezett. Elzárták az utcát, vizslatták a parkoló autót. A tanárnő az ablakból látva, hogy esemény várható, elébük ment, és megkérdezte, vajon mit szeretnének.
Embereink nem feledkezve a hónuk alatt tartott medicinlabdákról, közölték, hogy a nagykapu előtt parkoló autó nem jó helyen található, mert szerintük az utcába nem lehet bejönni az útépítés miatt. Mivel tanárnő főhősünk is megfelelően öntudatos állampolgár, feltette a nagy kérdést, hogy honnan kellene tudnia a gondozónőnek, hogy nem hajthat ba az utcába, mikor erre semmi és senki nem figyelmeztette.
Igen, kedves olvasó jól érzed, emelkedik a tesztoszteron szint, szó szót követ.
A szájkaratén szerencsére nem jutottak túl mert mikor a medicinlabdás kőbunkó trollok izom és hangerőben a tanárnő fölé magasodva rázendítettek, elmondva a hülgyet egy férfi nemi szervet orálisan kényeztető ősi foglalkozásúnak, közölte velűk, hogy fenyegetve érzi magát, és rendőrt hív. A fiatalemberek még mosolyogtak, ám amikor a tanárnő tárcsázott, elbizonytalanodtak, és mikor kiderült, hogy az ismerős rendőrség helyett a megyei fog kiszállni, meg aztán gondozónőnk időközben kihajtott az utcából, elhagyták a helyszínt.
Itt vége is lehetne a sztorinak, de még hozzá tartozik, hogy gondozónőnk, megunva a rend őreire várakozást, miután egy futárt és egy postás autót visszafordított, gyalog indult tovább az utcában lakó másik ellátásra váró idős ember otthona felé. Séta közben fedezte fel, hogy az utca másik végén, ami szalaggal le volt zárva, várakozik egy rendőr autó. Mivel paprikás hangulatban volt, meginterjúvolta a red éber őreit, hogy miért várnak az utca végén, mikor van egy bejelentésük, címmel, névvel. Mint mondták, ha bemennek, nekik akkor jelentést kell írniuk.
Gondozónőnk itt vetett véget a beszélgetésnek, és feladta, hiszen vártak rá. Az aszfaltot kiterítétték.
Tények:
- A lakosság kiértesítése megtörtént, de csak az útépítéssel érintett lakosok esetében.
- A kiértesítés három napos intervallumot jelölt meg.
- Az útépítést, időleges zsákutcát jelző közlekedési táblák/jelzőőrök hiánya miatt, áldatlan állapot alakult ki az építés alatt. (Az útszakasz használhatatlanságáról csak az ott lakók tudtak előre.)
- A tábla kihelyezéséről gondoskodni a közútkezelő, vagy szerződött partnere kötelessége lett volna. (Tudom, engedélyeztetés, idő, macera...)
Tanulság:
Épül, szépül, javul az életterünk, és ezért vállalni kell a kellemetlenségeket, de....
A "megoldjuk okosba" módszert hagyjuk meg kőbányán a kricsmiben iszogató értelmiségi törzsvendégeknek, és a rózsadombon milliós autónak támaszkodó gengsztereknek.