Tudjátok kedves olvasóim, mi a közös a görögdinnyében és az útfelújításban?
Mindkettőbe belepisilt a Lőrinc.
Azt hiszem, ez egy kicsit elvont képzettársítás, ezért némi magyarázatra szorul.
Nézzük meg sokak kedvenc nyári gyümölcse szempontjából a felvetést. Ki is az a Lőrinc? Ebben az esetben nem számít a konkrét személy, csak a névnapja, amiből egymáshoz közel rögtön kettő is van. A két jeles nap, augusztus 10 és szeptember 5. A népi hiedelem szerint a Lőrinc nap után, már nem jó dinnyét venni, mert a gyümölcs vagy megromlott, vagy meg fog romlani. Na jó, ezt most kicsit kifiguráztam, de a lényeg, hogy a népi megfigyeléssel felhalmozott tapasztalat azt mondja, hogy Lőrinc napjáig érdemes a dinnyét fogyasztani, mert utána nem ehető. Azt hiszem, lehet benne valami, mert szeptemberben már nem igazán találkozik az ember dinnyével az útszéli zöldségárusoknál. Ugyanezen névnap hagyománya, hogy Lőrinc napja után ne fürödjünk a folyóban, mert Lőrinc belepisilt. Itt is a szeptemberi névnapra vonatkozhat az intelem, mert olyankor már hűvösek a szabad vizeink. Aztán hogy miként alakult ki a dinnyeromlás és vízbe pisilés intelmeiből a dinnyébe pisilés, azt elemezze tovább az etnográfia, kézen fogva az onomasztikával. Nekünk a hívószó, hogy Lőrinc belepisilt a dinnyébe.
Az ám, de hogy jön ide az útfelújítás?
Nos, Lőrinc, szép magyar név, viszonylag sok hazánk fiának adta ezt a nevet édesanyja. Felvetésem szempontjából itt már érdekes a konkrét személy. Lőrinc bátyámat Karakószörcsökről viszonylag kevesen ismerik, pont mint Kató néném szomszédját Lacházáról, így biztosíthatok mindenkit, nem ők állnak a fejtegetés hátterében. Van nekünk sokkal ismertebb Lőrincünk is, Szabóból mindjárt kettő, nagy megbecsülésnek örvend még a mindenki által ismert szent is, aki ugyan nem magyar, nem is maradt fenn jeles cselekedeteinek gyűjteménye, mégis az egyik legtiszteltebb szent a keresztények szemében. Most, mikor kezdünk kifogyni a nagyra hivatott Lőrincekből, jusson eszünkbe az ország gázszerelője, az a bizonyos Mészáros. Magyarország legzseniálisabb vállalkozójáról van szó, aki pár év alatt átlagos vállalkozóból multimilliárdos zsenivé avanzsált. Egyszóval, mindenki Lőrincével összefüggésben jutottam el a címben szereplő blaszfémiáig. Magyarország legkiválóbb vállalkozóját onnan ismered meg, hogy a pálya mindig neki lejt. Amibe belefog, azt sikerre viszi, ha törik, ha szakad, még, ha törvény is kell módosítani, pályázati kiírást változtatni, vagy egyszerűen csak piros hó esik az égből. Szóval Lőrincünk nyerni fog tendert, versenyt, állami beruházást, kaszinót, médiát, szépasszonyt. Ezzel nincs is baj, a probléma az, hogy amit megnyert, azt akárhogy csinálja, vezeti, készíti, építi, mindenképp kiválónak van titulálva, akkor is, ha túlárazott, minőségen aluli, vagy ezer sebből vérzik. Mert hiszen ő Lőrinc.
Kakucsnak is van Lőrince, aki bezsebeli a nagyobb munkák jó részét, függetlenül az árazástól, a kivitelezés minőségétől, sőt, ezért még ki is tünteti a közösség ezzel megbízott képviselete. Igen, errefelé is lejtős a pálya. Zseniális Lőrincünk módszerei itt is alkalmazásra kerülnek.
Szóval így tud Lőrinc belepisilni a dinnyébe, és Lőrinc az útfelújításba.