Kedveskéim, itt az ideje, hogy meséljek nektek a vírusokról, a velük való együtt élésről, az ellenük való védekezésről.
Nem, nem a számítógépes vírusokról akarok mesélni, bár az a történet is megérne egy misét (értsd posztot), de úgy tapasztalom, a program kártevő témának, közel nincs annyi szakértője, mint a fehérjeburokkal rendelkező RNS molekulának.
Annyi sületlenség, és blődli jön velem szemben a „szosöl” médiában, hogy nem tudom szó nélkül megállni.
Ne értsetek félre, én sem vagyok virológus, infektológus, járványügyi végzettségem kimerül a Pandemic társasjátékban, viszont használom a fejem, vannak önálló gondolataim, hajt a kíváncsiságom.
Nézzük hát, mi is a vírus.
A Wikipedia szerint: „A vírus szubmikroszkopikus biológiai organizmus, amely nem sejtes szerveződésű és csak parazitaként az élőlények sejtjeiben képes szaporodni. Minden életformának, növényeknek, állatoknak, gombáknak, egysejtű eukariótáknak és baktériumoknak megvannak a vírusos fertőzéseik.”
Amint látjátok, a vírusok csúnya módon kihasználják a megfertőzött élőlényt a szaporodásuk érdekében, és mint tudjuk, a szaporodás minden faj fentmaradásának alapja, így a legerősebb mozgatórugó. Azt is megpróbálja a szócikk homlokunk mögé juttatni, hogy számtalanul sokféle vírus létezik. Hogy-hogy mi nem hallunk felőlük? Miért nem ismerünk csak egy párat? Azért, mert nem minden vírus csípi az emberi DNS-t, így amelyik nem tud szaporodni bennünk, azt nem is vesszük észre, amíg egyéb látványos jelenségként nem találkozunk vele. Lehet, hogy nem mondok újat a vidéki olvasóimnak, de szerintem kevesükben tudatosult, hogy a barackfáinkat lábon elszárító, Tűzelhalás-nak keresztelt növénybetegséget, vírus okozza.
Szóval, minden fajnak megvannak a maga bajai, és mint okoska módjára felfogtuk, vírusai is.
Aztán, hogy ne legyen egyszerű, kicsit bonyolódik a dolog: „Az evolúcióban fontos szerepet játszanak, általuk lehetővé válik a fajok közötti génátadás.” „A sejteken kívül életjelenségeket nem mutató vírusrészecskeként, csak genetikai információt hordozó virion formában léteznek, amelyek a genomból (a vírusok többsége RNS-vírus), egy fehérjeburokból (kapszid) és egyes fajok esetén egy külső lipidburokból (peplon) állnak” „Élőlény mivoltuk vita tárgya; bár vannak génjeik és alkalmazkodnak környezetükhöz, önálló anyagcserét nem folytatnak.”
Ez tényleg annyira egyszerű, hogy az már bonyolult. Nem tekinthető élőnek, pusztán genetikai információ, fehérjeburokba csomagolva. Ja igen, mint látjátok, a vírusszörny át tud nyergelni más fajra is! Azért ha a füled ég, még ne gondolj rá, hogy a Tűzelhalás áldozata leszel, ha csak nem vagy fafej. A lényeg, hogy ez a piszok élősködő, a szaporodásához használt mechanizmusa miatt, esetenként olyat mutálódik, hogy átjárót nyit, mondjuk a denevér, és az ember között. Mi emberek meg csak pislogunk, az immunrendszerünk, a szervezetünk fegyveres biztonsági őre meg gyanútlanul beengedi a szentélybe a gonosztevőt, mert nincs rajta a körözési listán. Az a nyavajás meg nekiáll szaporodni, mutálódni, telerondítja a szentélyt.
Hogyan teszi ezt?
A megértéshez szükséges egy elnagyolt skicc, amit még akkor is értünk, ha nem tudjuk mi az a dezoxiribonukleinsav. Mint tudjátok, az élő szervezet alapja a sejt. vannak egysejtűek, -amikhez hasonló emberkék is találhatók közöttünk- ezek csak anyagcserélnek és szaporodnak. Teszik mindezt osztódással, mikor is ha eljön az ideje a sejt kettéválik, és onnantól kettő élőlényről van szó. Az ős átadja a genetikai tulajdonságait az utódnak. Az ember sok, és sokféle sejt összeségeként alkot önálló élőlényt. A sejt, mint minden más élő, nem örök életű, viszont az utódlása megoldott az osztódással. Osztódáskor a sejt örökítőanyaga a DNS duplázódik, hogy osztódás után ugyanaz maradjon. Nos az emberi szervezetben a különböző sejtpopulációk időről időre teljesen kicserélődnek. (Az agysejteket kivéve! Azokat csak pusztítjuk, amíg van tartalék, aztán nincs agy, bár néhányan a meglévő mennyiséget sem használják…)
Ha figyeltél kedves olvasó, ezen a ponton már gyanakodnod kell. Van egyfelől egy fehérjeburkos örökítőanyagunk, másfelől sejtünk, amiben az örökítőanyag duplázódik az osztódás folyamán. (A DNS két RNS összekapcsolódása.) A gyanú, megállja a helyét, bizony az a fránya vírus, sejt osztódáskor becsempészi magát a sejt DNS-ébe, bizonyos RNS szekvencia helyére beépülve, így ráveszi a szervezetet, hogy osztódáskor az ő örökítőanyaga -ami önmaga- szaporodjon.
Itt a szervezet védekezésképpen kidobja a hibás sejtet (vagy nem, de az egy másik betegség). Az immunrendszer reakció-idején múlik, mennyi sejtet kell kidobni. A kidobott sejtek mint méreganyag, mint vírus halmozódnak a szentélyben. A biztonsági őrök előbb-utóbb riadóztatnak, rohamoznak, és kinyúvasztják a behatolót, és szaporodványát, újabb méreganyaghalmot gyártva, de immár vírus nélkül.
A fenti szellős, de igaz ismerethalmot összegezve belátható, hogy a vírusfertőzés sikeressége azon múlik, hogy a biztonsági őr immunrendszernek milyen pontos a körözési listája, mennyire jó az információ, ami a körözött bestiára vonatkozik.
Egy újonnan emberre specializálódott vírus esetében elég pontatlan a körözési információ, sőt, elképzelhető, hogy nincs is rajta az aktuális behatoló a listán. Innentől kezdve érdekes a dolog, mert azon múlik a betegség súlyossága, a vírus sikeressége, hogy meddig tud észrevétlen maradni. A nagy lappangási idejű, életfontosságú funkciót ellátó sejtek segítségével szaporodó vírusok nagy kárt okoznak, mire a biztonsági őr felfedezi őket, sőt lehet, hogy akkora kommandót vet be ellenük az immunrendszer, hogy szétverik az egész szentélyt. Külön furmány, hogy a vírus mutálódik, a bestia állarcot vesz fel, befesti a haját, vagy bicegve kezd járni, így még nehezebb a biztonsági őr dolga. Tehát egy fajra nemrég átugrott, hosszú lappangási idejű erős mutációs képességgel rendelkező behatoló, akár végletes rombolást, halált is előidézhet.
Hogy kapod el?
Wikipedia: „Változatos módon terjednek; van, amelyiket rovarok viszik át egyik állatról vagy növényről a másikra, vannak, amelyek cseppfertőzéssel (tüsszentéssel, köhögéssel), a levegőbe kerülő aeroszollal, testnedvekkel, esetleg ürülékkel szennyezett tárgyakkal kerülnek új gazdaszervezetükbe..”
Amint látod Kedves olvasó, ha rádmosolyog valaki, az még nem veszélyes, viszont minden más magában hordozza a fertőzés lehetőségét. A cseppfertőzés nem csak a levegőben terjedhet, és nem csak belégzéssel juthat a szervezetbe, Nem vagyunk ugyan bébik, hogy szopogassuk az ujjunkat, de megvakarjuk a szemünket, miután Gipsz Jakab tüsszentett a kapaszkodóra a Metron, aminek segítségével állva maradtunk, és hiába köt emberünk jelenleg a város másik pontján, tőle kaptuk el a fertőzést. (Mindenki helyettesítse be a neki szimpatikus szitut, személyt.)
Hogyan védekezhetsz?
Először is, 100%-os védelem nincs! Aki ezt akarja veled elhitetni, annak valami mögöttes célja van. A jelenlegi kormányzati kommunikáció blődlijei helyett fogadd el, hogy a központi intézkedések arra jók, hogy lehetőség szerint, ne egyszerre kerüljön munkaképtelen állapotba a dolgozó lakosság, ne bénuljon meg az esetszámoktól az egészségügy, és holnap is legyen, aki megfőzi és kiszállítja a menzát a Karmelita kolostorba.
Amit tehetsz, az a maszkviselés, sűrű kézmosás, oltások elfogadása. A maszk a környezeted védi, a kézmosás téged. Az oltás pedig egy jól-rosszul sikerült profil a gonosztevőről, az immunrendszered, szervezeted biztonsági őre részére. Egyik védekezési módszer sem fogja biztosan megakadályozni, hogy megbetegedj, de csökkentheted az esélyét, hogy elkapd a fertőzést, illetve az oltás után minimális az esélye a szentély súlyos rongálódásának.